Határtalanul 2023

Eljött a tavasz egyik legnagyobb programja! Felhúztuk a túracipőnket, útra keltünk Szlovéniába és Horvátországba. Ötven hetedikes diák és öt kísérőtanára a Határtalanul pályázat segítségével négynapos tanulmányi kirándulásra mehetett.

Április 25-én kedden indult a csapatunk Dobronakba, Muravidék egyik magyarlakta településére. A tájházban megismerkedtünk a vidék jellegzetes tárgyaival, magyar hagyományaival. Majd egy jóhangulatú kézműves-foglalkozáson kukoricacsuhéból pillangókat készítettünk. 

Ezután a Bakonaki-tónál fekvő energiaparban barangoltunk, és kipróbáltuk a különböző energiapontok és a forrásvíz gyógyító hatását. Lehetséges, hogy mindez megkönnyítette a felfelé vezető útunkat a szomszédos Lendva várához. A vár történelmi kiállítása rengeteg magyar vonatkozású érdekességet kínált csoportunk számára a Bánffy és az Esterházy-család életéről. Ugyanakkor a padlásgaléria kortárs szobraira is rácsodálkoztunk. Zala György szobrászművész, Lendva híres szülötte alkotta a Hősök terén álló Millenniumi emlékművet. Emlékszobájában számos fotót készítettünk a híres köztéri szobrok kicsinyített másolatairól.

Majd megcsodáltuk a Makovecz Imre tervei alapján épült, jellegzetes stílusú kultúrházat.

Muraköz megyeszékhelye Csáktornya. Itt élt és alkotott Zrínyi Miklós, akit jól ismerünk a történelem és irodalom órákról. A várban tett séta során felidéztük a költő és hadvezér szerepét és azokat az eseményeket, amelyek a nevéhez fűződnek. 

Csodás élmény volt a Dráva-parti Varasd megtekintése is. A III. Béla korától ismert negyvenezres lakosú városka ódon belvárosa őrzi a gazdag történelmi emlékeket. A város legmagasabb tornyával bíró barokk templom előtt többségünk gyakorolta azt a régi hagyományt, amely szerint a szobor lábujjának  megsimítása szerencsét hoz. A szobor körüli lépcsősoron egy magyar népdalt is elénekelt a csoportunk. Kicsit elfáradva, de élményekkel gazdagon foglaltuk el a szállásunkat Zágráb központjában. 

Az utazás második napján tettük meg a leghosszabb távolságot, de egyáltalán nem bántuk, hiszen a horvát tengerpart több magyar vonatkozású emlékhelyét látogattuk meg. 
Senj városa a 12. századtól a trianoni békeszerződésig a Magyar Királyság egyik vármegyéjéhez tartozott. Érdekesnek tartottuk azt, hogy az erődítmény a török ostromnak 120 évig ellenállt. A város érdekessége még, hogy itt született Jurisics Miklós, a híres kőszegi várkapitány.

Természetesen az első tengerparti városban csoportunk jórésze mezítlábas vízpróbát tartott. A fehér kavicsok, a kék tenger mindenkit elvarázsolt, különösen azokat, akik most látták ezt először. A sziklákra kiülve együtt örülhettünk ennek a szép napnak. Következő állomásunk Rijeka, amely Magyarország fő tengerparti kikötővárosa volt. A híres rijekai főutcán, a korzón áll a városi torony az órával, a helyiek és a turisták találkozóhelye, mi is egy rövid önálló program után itt találkoztunk újra. Rövidebb sétát tettünk Opatijában a Ferencz József sétányon. Elmentünk a Sirályos lány szobra mellett, és a Magyar-Monarchia építészetének és a császárkornak a hangulatát élhettük át a csodás régi villák közt sétálva.

Hazafelé Károlyvárosban /Karlovacon/ vacsoráztunk, s úgy döntöttünk, hogy még teszünk egy jókedvű esti sétát Zágráb belvárosában. 

Harmadik napunk délelőttjén Zágráb legfontosabb nevezetességeit ismertük meg: a Jelasics teret, a Szent László katedrálist, a horvát parlamentet és nem utolsósorban a halpiacot, a Ribarnicát.

Délután Szlovénia felé vettük utunkat, ahol a „barlangok királynőjét”, a Postojnai cseppkőbarlangot látogattuk meg. Ez a barlang az egyetlen, amely föld alatti vasúttal rendelkezik. Az öt kilométer hosszú tárlatvezetés alatt különleges látványban volt részünk, s közben a legfontosabb karsztjellemzőkkel is megismerkedtünk.

A vacsorát követően fáradtan, de örömmel foglaltuk el új szálláshelyünket. 
Negyedik napunk délelőttjén a szlovén fővárost Ljubjanát tekintettük meg. Először a 13. században emelt várba mentünk fel.  Zágrábban nem próbáltuk ki, itt igen, az üvegkalitka jellegű sikló használatát. Megérte!  Innen és a vár faláról gyönyörködhettünk a város látképében s a távoli hósipkás hegyekben. Nemzeti színű szalagot helyeztünk el iskolánk nevével Batthány Lajos, az első magyer miniszterelnök domborművénél. Megrázó volt látnunk, hogy a börtöncellák egyikében raboskodott 1849-ben a gróf, s több társát ki is végezték itt.

A hangulatos belváros a Ljubljanica folyó partján terül el. Sétánk során megnéztük a városháza épületét, a Hármashidat és annak tövében lévő Preseren teret kerestük fel. Ezután  -a folyó partján - a híres ljubljanai piacot, amely nyüzsgő forgatagával, remek kifőzdéivel újabb érdekességet jelentett számunkra. 
Tovább haladva egy romantikus eredei várhoz érkeztünk, amely Felsőlendván (Gradon) található. A mintegy nyolc évszádazos múltra visszatekintő várat birtokosai: a Batthyányiak, a Szapáryak, illetve a Széchenyi család folyamatosan bővítették, fejlesztették.

Utolsó állomása az utazásunknak egy többségében magyarok által lakott település, Kapornak volt, mely egy sajátos őrségi falu képét mutatta. A tájházukban megismerkedhettünk egy őrségi nagygazda család mindennapjaival, jellegzetes bútoraival és szerszámaival: a sarokpaddal, a falba beépített tékával, a kemencével és a faragókamrával is. Fontos volt számunkra ez a látogatás, hiszen az itt megismert néprajzi gyűjtemény egyetlen az Őrség Szlovéniához csatolt részén.

Péntek este az iskola elé megérkezve tele élményekkel találkoztunk szüleinkkel. Nemcsak két fővárost, a horvát tengerpartot láthattuk, de megtudhattuk azt, hogy milyen sok magyar emlékünk van Szlovéniában és Horvátországban. Nagyon jó volt, hogy ezt együtt élhettük át osztálytársainkkal, tanárainkkal. Úgy érezzük, hogy az elkövetkezendő hetekben szívesen mesélünk majd diáktársainknak és tanárainknak a Határtalanul programon szerzett tapasztalatainkról.