A bányavárosok felfedezése 2018.

Iskolánk 2018 tavaszán ismét benyújtotta pályázatát a Határtalanul program tanulmányi kirándulás hetedikeseknek pályázati kategóriában a 2018/19-es tanévre. Az elnyert 1 millió 860 forint támogatásból fedeztük az autóbuszos utazás költségeit, a szállást, a belépőket és a teljes étkezési ellátást. 
A bányavárosok felfedezése című programunk célja volt, hogy megismerjük a Felvidék nyugati részének a múltban és a napjainkban is jelentős bányavárosait, magyar történelmi és kulturális emlékhelyeit, erősítsük a hazaszeretetet és a magyar identitástudatot. Továbbá ismerjünk meg szlovákiai magyarokat, ismerjük meg életüket. A tantárgyi ismeretanyag bővítése mellett legyen tanulóinkban igény és gyakorlat egymás elfogadására, toleranciára.
Az utazás előtt előkészítő órát, szülői értekezletet tartottunk, tanulóink gyűjtőmunkát végeztek.
31 diák és 3 kisérője 2019. április 9 -12. között töltött négy izgalmas napot Szlovákiában..
Az első napon még a határ átlépése előtt, újdonsült idegenvezetőink, azaz a témában felkészült tanulóink elmondták, hogy milyen helyszíneket fogunk felkeresni. Pozsonyba érve találkoztunk a hivatalos idegenvezetővel, akivel először a Duna és a Morva folyók találkozásánál fekvő Dévény várát „vettük be”. Még Ady Góg és Magóg fia fia vagyok című versét is felidéztük. Visszamentünk Pozsonyba, Szlovákia fővárosába, ahol a Szent Márton dómtól kezdtük a városnéző sétánkat.  Az óvárosi hangulat elbűvölt bennünket. A várkertben pedig piknikeztünk is. 
Galántán, a Kodály-emlékműnél elénekeltük az „ A csitári hegyek alatt…” című népdalt. Deákiban a Halotti beszédet író bencések kolostorának kertjében sétáltunk. Késő este értünk a festői szépségű Javorinkába. A szállásunkon vacsora után még naplóban rögzítettük a napi élményeket. 
A második napot Bajmócon kezdtük. A Thurzó és Pálffy családok által birtokolt várkastély parkjában megörökítettük fényképen a Felvidék legöregebb fáját, Mátyás király hársfáját. Majd elgyalogultunk a neandervölgyi ember által lakott barlangba, ahol mi is „vadászhattunk” mamutra. Több mint ötven próbálkozásból csak három mamutot sikerült elejtenünk, de legalább a horda nem halt éhen.!
Selmecbányán különleges élményben volt részünk, mert bányászfelszerelésben (öltözék, lámpa) mentünk le egy igazi bányába, mely ma múzeum. Innen útunk „Szlovákia Rómájának” nevezett Nagyszombatra vezetett, Pázmány Péter érseki székhelyére. Az érsek itt egyetemet és nyomdát is alapított. A belvárosi séta után fáradtan érkeztünk szállásunkra.
A harmadik napon először Trencséntornyoson az 1708-as csata emlékművéné koszorúztunk. A hideg, szeles idő sem vette el kedvünket a trencséni vár megostromlásától. Igaz, itt néhányan a börtönben, illetve a köztéri kalodában is töltöttek el némi időt. Délután újabb várostrom következett. Nekünk Beckó vára sem tudott ellenállni. A kora esti órákban értünk Javorinkába. A „hosszú hadjárat” után pihentünk, s közben verseket írtak „katonáink”. Vacsora, naplóírás; az irodalmi remekművek bemutatásával zártunk a napot.  
Az utolsó napon már fél 6-kor keltünk. 7 órakor pedig indultunk Körmöcbányára, ahol Károly Róbert aranyforintját is készítették. Ma az eurót verik itt. Ezután Zólyom történelmével ismerkedtünk. Itt született a költő, Balassi Bálint. A thüringiai szászok által alapított Besztercebánya fontos történelmi események színhelye is volt, például a Rákóczi-szabadságharc idején hadiipari központ, itt szállt meg Mária Terézia stb. Utolsó szlovákiai állomásunk, Léva után átléptük a Komárno-Komárom határvonalat, s az esti órákban visszaérkeztünk Körmendre. 
Köszönet mindazoknak, akik segítették ezt a szép kirándulást!