Irodalmi pályamunkák a magyar kultúra napjára

Ebben a tanévben is örömmel vesznek részt tanítványaink a körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium által kiírt pályázatokon és szavalóversenyen. Ötödik és hatodik osztályos diákjaink remek írásait osztjuk meg elolvasásra, amelyeket az irodalmi pályázatra írtak kedves tájukról:

Adorjan Lena 5.b: Nyári Élményem Balaton egyik szép tájáról
Szigliget a Balaton északi partján, Veszprém megyében, Badacsony és Keszthely közötti félszigeten helyezkedik el. Csendes, nyugodt kis falu. A település fölé emelkedő épület a várhegyen látható: a Szigligeti vár, amit Balaton várának is neveznek. Szigliget jellegzetes településekkel rendelkezik, az épületek sorban egymás fölé épültek a vármegye oldalában. A félszigeten vulkanikus dombok sokasága foglal helyet. A várfalakról csodás panoráma tárul elénk, délről Balaton, északról pedig a tanúhegyek ölelik körbe Szigligetet. A főtéren található a volt Esterházy-kastély.  Itt csörgedezik a Tapolca patak. A stranddal szemben található az Óvárhegy oldala “Királyné Szoknyája” nevű kúpalakú bazalthegy. A településen közel száz műemlék épület található. Nádfedeles házikó a többségük. Várom, mikor lesz lehetőségem Szigliget többi csodáit is felfedezni.
Bohus Dóra 5.a: A Várkert és a Rába-part titokzatosságai
Megpróbálom leírni, miért is szeretem a telet. Petőfi Sándor szavaival élve: „Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.”
Körmendi vagyok, gyakran sétálunk a Várkertben és a hozzá tartozó Rába parton…Most sem történt ez másként…
Ez most tényleg olyan igazi tél… A fák egyenesen gyönyörűek! Süt a nap, bár esteledik. Fénysugarai megjelennek a jégderes ágakon. Megpillantok egy hatalmas pocsolyát, ami befagyott, bokrok, gallyak vesznek körül. De jó is volna kihasználni, korcsolyázni rajta! Csend van, de még hallani néhány madár csicsergését és látni lehet, ahogy viccesen felborzolják tollazatukat a hideg miatt. Messze feltűnik a bokrok csipkebogyótermése: a növényeket már megcsípte a dér.
A vadállatok, őzek, szarvasok ilyenkor estefelé jönnek elő. Szarvasbőgést még nem láttam, de nagyon vágyom rá. Kitartó leszek és szemfüles, így az sem marad el. A vaddisznók csörtetése hallatszik, orrukkal túrják az avart ,és makkot keresnek. A nyulak is előmerészkednek: ők sokan vannak, élelem után kutatnak. Hamar esteledik, a nap már nagyon alacsonyan jár. Gyönyörű, piros, sárga, kék színben pompázik az égalja. Talán holnap szeles idő lesz, legalább is ezt mondják.
A téli táj szépsége rabul ejt, szinte magad vagy a természettel! Sietnem is kell, hamar sötét lesz, és az már inkább félelmetes számomra, mintsem titokzatos.

Horváth Lili 6.a: Ez Bled
Kinéztem este az ablakomból, és egy gyönyörűen kivilágított várat, a tó közepén egy kis templomot láttam. Kérdezhetitek, mi ez a hely, és hogy néz ki. Elmondom.
     Bledben a levegő is más, a gleccser által létrehozott kis tavon sok ember strandol és supozik. És persze ne feledkezzünk meg a helyi PLENTA nevű bárkáról sem. A tó vize annyira tiszta, hogy még a nagyon mély részeken is látszik az alja. Sok kacsa él a tó közelében, néhány annyira barátságos, hogy kézből is lehet etetni.
A tó közepén van egy kis sziget, egy templom áll rajta. Onnan sokat lehet harangozást hallani, mivel egy hiedelem szerint, aki háromszor megkongatja a harangot, annak nagy szerencséje lesz.
 Sokan, körbe is sétálják a tavat, mivel van egy út, ami végigmegy körülötte. Majdnem végig erdő veszi körül a sétányt. Egy része a víz felett pallókon vezet.
 Az egyik partján van a vár. Oda sok lépcső visz fel, de megéri. Utána, egy kövekkel kirakott lejtőn kell felmenni a várudvarba. Ott pár kiállítás látható, egy ajándékbolt és egy régi nyomdát is ki lehet próbálni. Szerintem a kilátás a legjobb.
 A merészeknek is tartogat Bled érdekességeket. A bobpálya egy hatalmas lejtőről jön le. Felvonóval lehet felmenni az elejéhez, onnan a magasból Bled, egy egész más arcát mutatja. A sárga kis kocsikkal, olyan gyorsan suhannunk le a hegyről, ahogyan kedvünk tartja. Nemcsak bob, hanem egy fánkcsúszda is van ott. Fánk alakú gumimatracokkal lehet csúszni.
 Gasztronómiai szempontból is érdekes a város, itt készül az eredeti krémes.
    Ez Bled Szlovénia Észak- Nyugati részében elhelyezkedő gyönyörű város, még vissza szeretnék térni ide.

Kertész Szilárd 5.a: JÓKAI MÓR A KÖRMENDI VÁRKERTBEN
Mesék és regék* ugyan nem születtek róla, sőt novellák sem, és a kőszívű ember fiai sem jártak benne, de talán mondanom sem kell, a magyar hon szépségei között bizony ott van Körmend és annak csodálatos várkerti része. 
Tavaszi csodája mindenkié: enyém, tied, övé!
Már a bevezető sétány is gazdag látnivalót kínál. Az bizony nem a szegénység útja. Tarka élet  bármerre tekintünk. Jobbra-balra a vadon virágai, mint a napraforgók fordítják ékességeiket a nap felé. Virradóra már együtt keltek a nappal, és boldogan szívják magukba az éltetőt. Még egy csokrot is szedhetnénk belőlük.
Közben elgondolkodnak milyen szomorú napok voltak itt télen. Föld felett és víz alatt egyaránt pihent a természet. A lehullott targallyak még a fagyos viharokra emlékeztetnek. Felfordult világ volt itt akkor. Hideg szürke hétköznapok, síró cinege csapat a vihar után a kihelyezett etetőket rohamozta. Szinte kérték  az embert, hogy tégy jót!
Vannak fák, akik kétszer halnak meg. Egy öreg tölgyet tavaly még csak derékba tört az élet, melyhez egy hatalmas vihar volt a bűntárs, de mégis kihajtott, azután talán elgondolkodott, életemből már nem sok maradt, így csonkán, de kár megvénülni. Nem is sikerült neki. Idén már feladta a harcot, gyökerestől fordította ki a vihar.
Itt a természetben nem érvényesülnek a politikai divatok, itt nincsenek kiskirályok. Itt egy az Isten, és Ő azt parancsolta, hogy legyen tavasz, és láss csodát, kisütött a nap. Árnyképek mindenfelé. A hó fogsága alól kidugta kis fehér fejecskéjét a börtön virága, a hóvirág.
Itt érvényesül az örök emberi igazság, hogy bizony nem, önmagában a pénz nem isten. 
Az obeliszk mellet szorgos hangyák járják végtelen útjukat, értékes mozgó kis fekete gyémántok. A tavasz ragyog, mint az arany. Ember, láss csodát!
Már nyáron történt, hogy valami átsétált a Rábához közeli óriás platán alatt. Ördög szarvakkal? Nem, itt nincsen ördög! Egy erőstestű őzbak, legyeket kergető nagy fülei közt szép ívben hajló, agancspárral, vele volt a két menyasszony is. Ilyenkor van a nászidőszakuk és ők most a szerelem bolondjai.
Büszkeségünk az öreg platán. Nagyon öreg már! De ahogy a mondás tartja, öreg ember nem vén ember.
A Rába folyó által táplált tó partján két gyönyörű fa áll hajlott ágakkal. Pont, mint a nagyenyedi két fűzfa. A nagyobb az apa, a kisebb pedig az apja fia.
És a tavon pont, ahol a teknősbéka szokott napozni, tavirózsák pompáznak. Van közöttük sárga rózsa és fehér rózsa.
Ősszel a ködből a vadászlak körvonalai rajzolódnak elő. Mint valami névtelen vár vonzza az embert magához.
Gyönyörű itt minden!  És reméljük ilyen marad addig is mire megvénülünk… És akkor is csak csupa szépet lehet majd írni róla. De az már a jövő század regénye lesz?
Mindenesetre a  mottó örök: A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.

* Dőlt betűvel a Jókai könyvcímeket jelöltem.

Kiss Anna 5.a: Reggeli ébredés
Most reggel van. A felkelő nap sugarai összefolynak a még sötét és derengő égbolttal. Száz meg száz sötét felhő terítette be az ébredező eget. Hogyha most lefeküdnék a fűbe, láthatnám, hogy milyen szép is a harmatos és a szinte gyémántként csillogó-villogó fűszálak koronája, mely most az egész udvart hatalmába keríti. Messziről nézve egy öreg s árva diófa búslakodik. Van is oka rá, hiszen a tegnap esti vihar megtépázta gyönyörű ágait, amelyek most olyanok, mintha festve lennének.
Az égboltot már beterítette a vörös és a sárga szín. Én közben felfigyeltem arra, hogy egy csapat holló szállt le a vén diófára. Egy darabig ültek ott, majd egyikük megunta a fa tetején lévő ácsorgást, és nagy szárnycsapásokkal elindult a déli oldal felé. Bizonyára ő is megérezte a hideg északi szelet. Ő tudta, hogy hőn szeretett dió szomorúságáért ő a felelős. Mindezek ellenére a fa alatt lévő verebeket kicsit sem hatotta meg a dolog, mert ők bizony csak a hasukra tudtak gondolni, és egyre nyugtalanabbul ugráltak a fa törzse körül várva az első giliszta felbukkanására. Én igazából együtt érzek velük, mivel közeleg a reggeli ideje, az én figyelmem pedig csakúgy, mint a verebeké, az evésre terelődik

Rozmán Anna 5.b: Téli varázs
 Reggel van. Már alig várom, hogy apukám előszedje a szánkómat, mert úgy döntöttem, hogy lemegyek a Rába-partra szánkózni. Ott aztán nagyon csodálatos dolog, ha esik a hó! Általában mindig szánkózunk, de néha még hóembert is építünk. Nekem a kedvencem az, amikor annyi hó esik, hogy ropog a talpunk alatt. Akkor a legvarázslatosabb a környék. Mikor megcsillan a folyón a hajnali nap sugara, és olyan jó az ébredező madarak énekét hallgatni. Most megálltam egy kicsit körbenézni. Láttam, ahogy a kutyám futás közben otthagyja lábnyomát a friss hóban. Felfigyeltem arra is, hogy a folyón a futókacsáink szomorúan keresik a víz alatt az apró rákokat, de nem találnak egyet sem. Ezek a picike lények is elbújtak. A víz most nagyon hideg. Néhol a széle is befagyott egy kicsit. A szemben lévő szigeten egy szürkegém várja, hogy jöjjön egy szép ízletes hal, amit majd megehet. Mellette meg egy kékszínű jégmadár vert tanyát, és ő is, mint a gém, horgászni akar. Meghallottam ahogy egy hód rágcsálja a kopasz fűzfát. Mikor megláttam, azt gondoltam magamban, hogy olyan szép nálunk a tél. Néztem a mellettem lévő fenyőfákat, ahogyan megcsillan rajtuk a puha, fehér hó. Az egyikre rászállt egy széncinege. De aztán távozott is gyorsan, mert mikor megérkezett a szép zöld fenyőágra, a tiszta friss hó ,,legurult" az ágról, a kis barátunk megijedt és elrepült. Felmentem egy kicsit a házhoz. Sajnálkozva néztem az itthon telelő madarakat, mert már nagyon várták, hogy egy tejfölösvödörnyi szotyit tegyek a madáretetőbe. Végül megszántam őket, és raktam az etetőbe napraforgómagot. Mosolyogva néztem a karám mögötti dombokat és láttam, hogy a havas dombság előtt a szürke lovam és a fekete kutyám vidáman kergetőznek a fehér karámban és a hó a lábuk alatt csak úgy "porzik". Messziről hallatszott a dobogás és a jó hangos kutyaugatás. Nagyon örülnek, hogy tegnap este esett a hó és hogy most tudnak benne játszani. Közben meghallottam, hogy a macskám az ajtó előtt nyávog, mert be akar menni a jó meleg házba. Mondjuk kint sincs rossz idő, még a fagyos északi szél sem fúj, ami általában annyira süvít, hogy még engem is fellök. Most szomorkodnunk kéne, mert szürke minden, de nem búsulunk, mert olyan szépen süt a nap és meseszerűen ragyog az egész táj. Mindeközben a távolban egy őzcsalád, anyuka, apuka és a kisgida kapirgálja a havat, hátha találnak valamit a nagy fehérség alatt. A karámon meg egy vörösszínű fiatal mókus szalad, olykor tétován meg-megáll, vajon hová is rejtette el azokat a diókat? Fölöttem meg egy egerészölyv hangosan vijjogva rezegteti hosszú szárnyait a levegőben. Keresi az iciri-piciri egereket, pockokat. A kéményből fehér füstfelhő száll az ég felé, oly csalogatóan jelzi nekünk, hogy bent a házban már jó meleg van. Ránéztem a háztetőről lelógó fényes jégcsapokra, és azt gondoltam magamban, hogy ez igazi vagy csak álmodom?!     

Somogyi Botond: Szentgotthárd
A Vas vármegyében fekvő Szentgotthárd egy csendes kis településnek tűnik, ám igen komoly múlttal rendelkezik.
1664. augusztus 1-jén zajlott egy sorsdöntő ütközet a kereszténység és az Oszmán Birodalom között. Raimondo Montecuccoli vezetésével a keresztény hadak, Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével pedig az oszmán hadsereg nézett farkasszemet egymással. A csata végül a kereszténység győzelmével végződött. Az ember el sem tudja képzelni, ahol épp áll, egykoron csaknem 28 000 férfi vére csordult ki.
Mára már mindenhol modern épületek terítik be a várost, de az is lehet, hogy éppen egy bolt van ott, ahol 360 évvel ezelőtt az összecsapás történt. 
A táj nyáron a legszebb! Ha Szentgotthárdon szeretnénk kirándulni, egy teljes napot igénybe vehet. Ha elvonulsz a zajos úttest mellől, csak a madárcsicsergést lehet hallani, vagy ha a csata emlékének napján vagy ott, akkor ágyúlövéseket és török mondatokat is. A fű selymes. Az ég ragyogóan fényes. A Rába vize kristálytiszta.  Mikor belenézel, felteheted magadnak ezt a kérdést: „Vajon a törökök vére mosta ilyen tisztára?”
Bármerre nézel, csak érdekes dolgokat látsz: templomot, szobrokat, régi akár többszáz éves házakat, és még sorolhatnám mennyi mindent. Ha elmegyünk a Szentgotthárdi történelmi napokra, akkor csak jó hangulatot láthatunk. Ahogy lemegy a nap, beindul az élet. Vannak koncertek, különböző előadások, fegyverbemutatók. A közelben található egy játszótér, ahol naphosszat lehet játszani. Közben van egy kovácsbemutató is, úgy 7 óra körül. Olyan jó, amikor teljesen átmelegít a tűz csalogató lángja, és közben nézed, ahogy az acél formálódik az üllőn. Idővel sajnos a szúnyogok is megjönnek, amik a máglya hatására elrepülnek. Látod, hogy a hagyományőrzők táborában fáklyákkal világítanak. Mikor teljesen leszáll az est, elkezdődik az emlékcsata, melynek végén a puskák füstje betölti az egész Várkertet. Lejátsszák a himnuszt, és meggyújtanak egy 1664-es feliratú fáklyát. Utána még hajnalig mennek a koncertek. Szentgotthárd egy gyönyörű hely!

Virág Kristóf 5.a: Bledi-tó
Reggel édesanyám arra keltett: Szedd a cuccod, siess gyorsan, megyünk a Bledi- tóra. 
Elindultunk, s hamar odaértünk, kiszálltam az autóból, s rám ragyogott e gyönyörű látvány. A deres vidék átölelte lelkem, s orcám elpirosodott a hidegtől. Kíváncsi fejemmel, szapora lábammal hamar körbeértük a tavat. Nagyon jó érzés volt új helyeket látni, s száz és százszor annyival szebb volt ez a vidék. Hegyek tetején áll egy vár, s tó közepén piciny sziget, onnan harang hangja száll. Másnap elindultunk felfedezni a hatalmas Alpokat. Megérkeztünk Bohinjba, s onnan egy felvonó vitt fel a Vogel hegycsúcsra. Felérkeztünk, és remegve álltunk a magasba. 
4 nap után hazaértünk, és egy örök emlék lett a szívemben.