Tűnt március nagy napja, szép tavasz

1848 a polgári szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért való kiállást hagyta ránk. Petőfi, Jókai, Széchenyi a kor nagyjai voltak, szavaik, kiáltványaik ma ugyanolyan erővel hatnak a magyarokra, mint egykor a 174 éve élt fővárosiakra.
Történelmünk legszebb óráit, napjait idézték fel hatodikos diákjaink a színpadon. Valóban húszezres kavargó sokaságtól rémült meg a korabeli helytartótanács? Tényleg az első nő, aki elszavalta a Nemzeti dalt nyilvánosan, az Teleki Blanka volt?  Korabeli visszaemlékezések hangzottak el az idei összeállításban: „A vértelen forradalomban egyetlen dolog fenyegetett sérülésekkel: a Landerer nyomda előtt összegyűlt ötezer ember a havas esőben esernyőt tartott a kezében. A kis téren könnyen kiszúrhatták volna egymás szemét. Jókai szavára egyszerre csukták be az ernyőiket, a sok ezer apró csattanás ágyúlövésnek hangzott.” 
Számtalan szép verset is hallhattunk a szereplőktől: Juhász Gyula, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós gondolatait a hazaszeretetről, igazságról, boldogabb jövőről.
Modern és klasszikus táncjelenetek is gazdagították a műsort: a forradalmi kavalkádot, a katonai behívókat, a hadszínteret, az asszonyok szomorúságát, a hazatérés reményét egyaránt megjelenítették ezzel a gyerekek.
A közel 40 perces irodalmi műsor zárása volt annak a másfél hónapig tartó projektmunkának, amelyben két osztály, a 6. a és b tanáraikkal közösen alkothatott. Az iskola közössége pedig méltóképpen ünnepelte meg ezen a rendezvényén március 15-ét, „tűnt március nagy napját”.