„Akkora öröm gyerekeknek mesélni!”

Az élőszavas mesemondás ismérvei, hogy nem olvassák, nem egy szóról szóra megtanult mesét mondanak el fejből és nem ismerjük az elmondott mese íróját. A mesemondók a népmesék történeti vázát színezik ki, „díszítik fel” improvizatív módon a közönség igényeihez alkalmazkodva, velük kapcsolatba lépve, a környezetre reagálva és az adott szituációhoz igazodva.
 Így volt ez a mi iskolánkban is az elmúlt napokban, amikor is Novák Ági néni mesélő szavait hallgatták a gyerekek meleg szívvel, lélekkel és nyitott szemekkel, fülekkel. Az ő szavait idézve pillanthattunk bele a gyermekek mesés világában: 
„Akkora öröm gyerekeknek mesélni, el sem tudom mondani.. 
De, de, mégis! Hiszen a gyerekek még olyan nehéz kérdésekre is tudnak válaszolni, hogy milyen állat, vagy növény a mese, hol laknak a mesék, miben más a rossz mese és a jó mese? 
A mesék, ha jók, akkor virágok, sokszínűek, illatosak. De ha rosszak, lehetnek szürkék, feketék, vagy éppen a szirmuk hiányzik, és sokszor ragadozóak is ezek a mesék, mint a Vénusz légycsapója, és hogy elkülönítsük ezeket a virágokat egymástól, kerítéssel kellene körbevenni ezeket a furcsa virágokat! De ha egy gyerek mégis odakeveredne a rossz mesék-virágok közé, akkor úgy tudna onnan szép helyre menni, ha követi a színeket.
Egyébként van egy mesebolygó, és ott élnek a mesék, könyvtár alakú házakban!
No és az illatuk? Levendula- vagy tigrisszag? Bármi előfordulhat!
Nagyon köszönöm Kovács-Nemes Erzsébet meghívását az iskolai könyvtárukba, ahol alsós gyerekek hallottak Szent Mihályos mesét, okos Hétévesekről mesét, és az egyik kedvenc történetemet is Babszem csacsiról!”

Ha idejük és energiájuk engedi, kedves szülők, nagyszülők, nagytesók, minden nap meséljenek a gyerekeknek!
Köszönöm: Könyvtáros Erzsi néni