Egy hét, ami megváltoztatott bennünket

Április végén iskolánk angol nyelvet tanuló felsősei olyan utazáson vehettek részt, amelyről valószínűleg még sokáig fogunk mesélni. Egy hét Angliában – távol az iskolapadtól, de közelebb az élményekhez, a nyelvhez és egymáshoz. 
Londonban megnéztük a legismertebb látnivalókat: a Big Bent, a Parlamentet, a Buckingham-palotát, a Trafalgar teret, a Piccadilly Circust, a St. James’s parkot. De ami igazán különleges volt, az a hangulat, amit nem írnak a képeslapokra. A város lüktetése, a piros buszok, a fekete taxik és az utcán hallott angol beszéd mind olyan volt, amit csak ott lehet érezni. Persze nem hagyhattuk ki a London Eye-t sem. A hatalmas óriáskerékről elképesztő kilátás nyílt a városra – onnan fentről minden még különlegesebbnek tűnt, mintha egy makettváros fölött lebegtünk volna. Felejthetetlen élmény volt a Föld nyugati és keleti félgömbjén állni egyszerre a Greenwichi Királyi Obszervatóriumnál, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt egész Londonra.
De minden város más élményt adott. Canterbury óvárosi hangulata és székesegyháza igazi időutazás volt, Hastings tengerpartján pedig a szélben állva néztük a hullámokat, miközben fish and chips-t eszegettünk- csak mi és az angol partok nyugalma.
És ott volt az a két elképesztő nap, amikor beléptünk a világ két legszebb kastélyába, a varázslatos Leeds Castle-be és az elbűvölő Scotney Castle-be. A csodálatos virágos parkkal körülvett kastélyok, a virágzó fák, tavak a kastélykertekben és a zöldellő labirintus tényleg olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna.
A hazafelé vezető úton még egy utolsó csoda várt ránk: Brugge, a belga kisváros, ahol mintha megállt volna az idő. A csatornák, az apró hidak és a kanyargós utcák tökéletes lezárása volt ennek a különleges hétnek.
De, ami talán a legfontosabb: szinte észrevétlenül gyakoroltuk az angolt. Használtuk a tudásunkat, megszólaltunk, kérdeztünk, válaszoltunk – és közben rájöttünk, hogy jól szót tudunk érteni az emberekkel. Minden új mondat egy kis sikerélmény volt, minden mosoly egy kis bátorítás.
Ez az utazás nemcsak egy kirándulás volt. Ez egy hét volt tele nevetéssel, közös élményekkel, új felfedezésekkel – és azzal a felismeréssel, hogy a világ sokkal közelebb van hozzánk, mint gondoltuk.
Köszönjük Andi néninek és Ákos bácsinak, hogy ezt a kalandot megtervezték, végigkísértek minket, és biztonságot, odafigyelést adtak minden egyes nap. Hálásak vagyunk ezért az élményért!

Szabó Adél Flóra 8.b